A 13-as számot egyesek balszerencsésnek tartják, egyes szállodákban még 13-as szoba és 13. emelet sincs emiatt, de hogy a babonaság mennyire bolondság, annak talán legékesebb példája a XIII. Nagyszőlősi Borfesztivál. Az „Ugocsai szőlővessző” idei termése ugyanis túlzásoktól mentesen káprázatosra sikeredett.
A verőfényes napsütésben a már hagyománnyá vált városi felvonulással indult az ünnepély, melyet rendhagyó módon a nagyszőlősi lovas iskola „Mária főhadnagyai”, vagyis nyeregbe pattant leányzók nyitottak meg. No de képviseltették magukat a Huszti, Técsői járásból eljött hegyipásztorok, Ugocsa magyar falvainak apraja-nagyja és persze a hagyományos viseletet öltött szőlősvégardói roma közösség is.
A Perényi-kastély parkjában pedig hamarosan kezdetét vette a rendezvény protokolláris része. A fesztivál volumenét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a járási és megyei közigazgatások és tanácsok vezetői mellett a romániai Szatmárnémeti küldöttsége, az egri borászok szépszámú csapata, a Magyarországi Ruszin Szövetség egri küldöttsége, Kárpátalja magyarságszervezeteinek, az UMDSZ és a KMKSZ nagyszámú képviselői, valamint dr. Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul és dr. Bege Krisztina ungvári konzul, az ungvári és beregszászi diplomáciai testületek munkatársai is ellátogattak az eseményre.
A rendezvényt hagyományosan Hennagyij Moszkal, a megyei közigazgatás elnöke nyitotta meg, felszólítva a jelenlevőket a tradíciók további ápolására és jó szórakozásra. Mihajlo Ruszanyuk, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatás vezetője az ugocsai borok minőségi javulására hívta fel a figyelmet, amit Tarsoly József egri hegybíró az egervidéki borászok képviselője is megerősített, hiszen a borok bírálatában személyesen is részt véve mondhatott ítéletet a Fekete-, a gyulai- és a salánki Hömlőc-hegy levéről. Dr. Szilágyi Mátyás nemes egyszerűséggel egy feltörekvő márkanévnek nevezte a Nagyszőlősi Borfesztivált, mely lassan Magyarországon is hírnevet szerez az egyik legelfeledettebb történelmi magyar borvidéknek. A bort nemcsak az igazság, hanem az igaz barátság forrásának is nevezte, mely hozzásegítheti Ugocsa és Magyarország lakosait egymás jobb megismeréséhez.
A protokolláris kötelezettségek végeztével a nagyszínpadot Kárpátalja legjobb amatőr és profi előadói vették birtokukba, ám az igazat megvallva, volt egy kis létszámú közösség, mely nem tudott önfeledten szórakozni. Nos, ők a helyi bortermelők színe-javát képviselték és tűkön ülve várták, hogy a nagyérdemű bíráló bizottság vajon hogyan értékeli boraikat. Szerencsére nem kellett sokáig várniuk, kihirdetésre került a grémium döntése. Ennek értelmében pedig a fehérborok kategóriájában Simon István szőlősgyulai bortermelő Cserszegi fűszerese bizonyult a legjobbnak. Külön öröm, hogy a vörösborok mezőnyében egy borbarát hölgy, a salánki Aljohin Éva szerzett kellemes meglepetést a Hömlőc oldalában termett Merlotjával első helyezést elérve. Éva asszonynak ez úton is kívánunk további sikereket a borász szakma rögös útjain. Hagyományosan értékelésre került az Izabella kategória is, melyet Ivan Kusz nyert meg. Végül eredményt hirdettek az édes desszert borok legjobbjai között is, ahol Rozgonyi László nyert Kárpátalja rózsájával.
A fesztivál – és bor – pedig folyt-csörgedezett tovább. Az ugocsai falvak sátrainál sült a saslik, rotyogott a bogrács, emelkedett a hangulat. Említést érdemel ugyanakkor, hogy talán a legjobb borok és legjobb nóták – köszönhetően a tiszaújlaki cigányzenészeknek – a Nagyszőlősi Erdőgazdaság udvarában voltak találhatóak. Ez persze érthető, hiszen az erdész-vadász hagyományosan bor- és nótaszerető emberfajta.
Matúz István
Forrás: kiszo.net
